A film úttörője Fern Andra
A kötéltánctól a filmvászonig
A kötéltánctól a filmvászonig
A filmkészítés első napjaitól kezdve a nők filmeket írnak, készítenek és rendeznek. Kivételes tehetségek, mint például Alice Guy-Blaché és Germaine Dulac Franciaországban, Elvira Notari Olaszországban, Lois Weber az USA-ban és Esfir Shub a Szovjetunióban úttörők voltak a filmkészítésben.
A némafilmek korszakában betöltött jelentőségük ellenére nevüket évtizedek óta megmagyarázhatatlan módon kihagyják a filmtörténelemből. A feminista filmtudósok és kurátorok erőfeszítéseinek köszönhetően újra felfedezték ezeket a figyelemre méltó filmkészítőket és műveiket.
Fern Andra egyike volt ezeknek az film úttörőknek.
Fern Edna Andrews vagy Vernal Andrews 1893-ban született Illinois-ban, karrierje olyan látványos volt, mint az élete.
Mindössze négy éves korában Fern fellépett egy vaudeville-i show-ban. 1899-ben debütált Tom bácsi kunyhójában. Little Eva szerepét játszotta, így ő lett a mozik egyik első gyermekszínésze.
Később csatlakozott a Millman nővérekhez, egy jól ismert akrobaták csoportjához, kötéltáncosként bejárta az Egyesült Államokat, Kanadát és Európát. Bird Millman, a társulat feje, az akkori Ziegfeld Follies egyik legünnepeltebb női kötéltáncos előadója és sztárja volt.
A Millmanéknál eltöltött idő után Fern Andra Európában folytatta pályafutását.
A Londoni Ragtime Revue-ben dolgozott, majd Bécsben telepedett le. 1913-ban csatlakozott Leo Gaumont-hoz, a filmipar francia úttörőjéhez. A berlini filmgyártó cég német ágának tagja lett. Ebben az időszakban Max Reinhardt drámaiskolájában is részt vett színészi képzésen.
Az I. világháború kezdete a Gaumont német fióktelepének bezárásához vezetett, ami arra ösztönözte Fern Andrát, hogy saját produkciós céget hozzon létre.
1915-ben kapta meg először a filmkreditet producerként és íróként a Geheimnisvolle Gewalten című filmben. Ugyanebben az évben rendezte debütáló filmjét, Eine Motte flog zum Lichtet.
Ez a film volt az első, ami cirkuszi környezetben játszódott, ezt Andra későbbi műveiben is szívesen alkalmazta. 1916-ban megnyitotta a Fern-Andra-Filmatelier-t (Fern Andra Filmstúdió) Berlinben, és saját filmszínháza volt Münchenben és Düsseldorfban. Georg Bluen, egykori kollégája a Gaumont-nál, üzleti partnere lett, és néhány filmjét rendezte.
Producerként, rendezőként, forgatókönyvíróként és színésznőként Fern Andra Németországban több mint 40 filmet készített.
Szerepei igen változatosak voltak. Olyan karaktereket játszott mint például egy milliomos lánya, egy polgár felesége, egy cirkuszi előadó, egy balettáncos, egy virágárus, egy kígyó-bűvölő, egy királynő és egy rabszolganő. Sok filmje a cirkuszban játszódott, lehetővé téve számára, hogy művészi tehetségét olyan szerepekben mutassa be, mint trapézművészet, kötéltánc vagy állatidomár.
Míg egyes kritikusok vitatják a melodramatikus filmek minőségét, Fern Andra, mint Asta Nielsen és Henny Porten, hatalmas sztár, a közönség kedvence volt Németországban az 1910-es években és az 1920-as évek elején.
Egy igazi 'self-made woman' volt, nagy múlttal a szórakoztató műfajban. Két önéletrajzában szenzációs kalandokat mesélt el, amire a kortárs sajtó ironikus megjegyzésekkel reagált.
Fern Andra magánélete hasonlóan látványos volt. Amerikaiként kémkedés gyanúja alá került az I. világháború alatt, és „ellenséges külföldinek” tartották. Házassága egy német báróval állítólag megmentette a haláltól.
1919-ben Fern Andra elhagyta produkciós cégét, és Robert Wiene-vel, a weimari némafilm klasszikus, a Das Cabinet des Dr. Caligari (Dr. Caligari kabinetje) rendezőjével kezdett dolgozni. Wiene Genuine-jében (1920) játszott címszerepéért, a Caligari folytatása egy expresszionista horrorfilmként, Andra széles körű elismerést kapotta, néhány kritikus pedig ideálisnak tartotta az együttműködést.
1922-ben a Variety magazin bejelentette, hogy Fern Andra repülőgép-szerencsétlenségben meghalt. De valójában túlélte. Az 1920-as évek elején azonban hírnevének hanyatlása kezdődött Németországban, mivel filmtémái és színészi stílusa nem igazodott a modern filmekben elvárt előadásmódhoz.
1928-ban elhagyta Németországot az Egyesült Királyságba ment, majd két évvel később visszatért az Egyesült Államokba, de nem tudta visszaszerezni régi hírnevét.
1943-ban játszotta utolsó szerepét az amerikai Lotus Lady című drámában. Ezt követően volt színházi rendező, rádióban dolgozott, valamint menedzserként és jelmeztanácsadóként alkalmazták Hollywoodban.
Az 1950-es évek elején visszatért Németországba, és 1966-ban a Tragödie einer Diva (Tragedy of a Diva) című színpadi darabban szerepelt. 1973-ig Wiesbadenben élt, és ideje nagy részét a filmjeinek nyomon követésére szentelte, amelyek közül sok elveszettnek tekinthető. Az Um Krone und Peitsche című filmjének egy példánya fennmaradt a Hollandiai EYE Filmintézetben, bár szerzői jogi okokból már nem áll rendelkezésre.
Fern Andra 1974-ben hunyt el Aikenben, Dél-Karolinában, maga után hagyva úttörő hozzájárulását a korai filmiparhoz.
A fordítást lektorálta Csejdy Virág