Festő, aki sarkvidéki tájakat örökített meg a Lofoteneken és Észak-Norvégiában.
Anna Boberg sokoldalú, autodidakta művész volt, aki a norvégiai Lofoten sarkvidéki tájainak ábrázolásáról volt híres, egy olyan helyről, amelyet kedvesnek tartott és egész életében gyakran látogatott.
Anna Boberg korai élete és tanulmányai
Anna 1864-ben született Svédországban. Családja erős művészi örökséget hordozott: a művészet iránti szenvedélyét apjától, Fredrik Wilhelm Scholandertől, a neves építésztől és anyjától, Carin Scholandertől, a teozófustól és fordítótól örökölte.
1887-től csak a festészetnek szentelte magát, elsősorban az akvarelleket részesítette előnyben. Első kiállítására 1888-ban került sor. Tájképein többek között jeruzsálemi, dél-franciaországi és olaszországi tanulmányok szerepelnek.
Annak ellenére, hogy nem kapott hivatalos művészeti képzést, leszámítva az 1880-as évek végén a párizsi Académie Julian-ban eltöltött rövid időt, Anna tehetsége virágzott.
Párizsi tartózkodása alatt találkozott későbbi férjével, Ferdinand Boberg építésszel. Az alábbi fényképen Anna egy 1914-es kiállításon festményei között ül, és Ferdinánddal beszélget.
Mikor festette Anna Boberg az északi fényt?
Bár Anna egy spanyolországi utazása után kezdett el festeni, önéletrajzából úgy tűnik, hogy művészi élete csak 1901-ben kezdődött el igazán.
Ekkor utazott először Észak-Norvégiába a férje kíséretében. A Lofotenek tájai annyira megbabonázták Annát, hogy nem volt hajlandó hazatérni Ferdinánddal, akinek nélküle kellett hazautaznia. A férfi festéshez szükséges eszközöket küldött Annának, hogy megörökíthesse új rögeszméjét.
Anna festményei az északi fényről és az éjféli napról különösen lenyűgözőek, a sarki fényt a maga misztikumával és élénk színeivel ábrázolják.
1901 telén Anna visszatért Norvégiába, és emlékirataiban ezt írta:
…amikor a telihold, mint egy jégből készült nap, eloszlatja a déli éjszakát, amikor a sarki fény fellángol a csillagok között, és viharfelhők és hullámok kergetik egymást, amikor a Lofoten-fal csodálatos erődítményt alkot alabástrom bástyákkal és tornyokkal… és a tengeren viking hajók armadái tűnnek fel. Térj hát vissza, idegen, hogy meglásd a sarkvidék szépségét és a vadon apoteózisát!
Ferdinánd gyorsan rájött, hogy jó férjként és építészként kell terveznie és építenie egy házat maguknak Norvégiában.
Az ezt követő 33 év alatt Boberg több mint három tucatszor tért vissza a szeretett Lofoten-szigetekre, és festményein megörökítette annak éteri szépségét. A Ferdinand által számukra kialakított svolvaeri faház volt az ő menedékhelye a jeges északon.
Bár a svédek csak lassan kedvelték meg Anna norvég festményeit, Párizsban és az Egyesült Államokban nagy figyelmet kaptak a munkái. Az amerikai sajtó odáig ment, hogy „Svédország legnagyobb művészének” nevezte.
Anna utolsó kiállítására 1927-ben került sor. 1929-ben Ferdinánd és Anna visszatértek Stockholmba, Svédországba, ahol Anna 1935-ben műtéti komplikációkat követően meghalt.
Annát a svéd művészvilág csak nemrégiben ismerte el a nagy skandináv tájképfestők egyikeként. Művei 2018 óta a svéd Nationalmuseumban, a svéd művészeti és formatervezési múzeumban állandó kiállításon láthatók.
A fordítást lektorálta Csejdy Virág