Kiállítás
A 3D-s digitalizáláshoz számos tényezőt kell figyelembe venni, mivel a 3D-projektekhez nincsenek nemzetközileg elismert szabványok vagy iránymutatások.
Először is, mely tárgyakat kellene 3D-ben digitalizálni? Ez a kiállítás olyan tárgyak modelljeit tárja elénk, amelyeket akár a kezünkben is tarthatunk, egészen olyan helyszínekig, ahol órákig sétálgathatunk.
A 3D-s digitalizáláshoz számos tényezőt kell figyelembe venni, mivel a 3D-projektekhez nincsenek nemzetközileg elismert szabványok vagy iránymutatások.
Először is, mely tárgyakat kellene 3D-ben digitalizálni? Ez a kiállítás olyan tárgyak modelljeit tárja elénk, amelyeket akár a kezünkben is tarthatunk, egészen olyan helyszínekig, ahol órákig sétálgathatunk.
Ez a Bote de Zamora (egyfajta hengeralakú szelence) például a madridi Nemzeti Régészeti Múzeum gyűjteményében található.
II. al-Hakam córdobai kalifa rendelte ajándékba kedvesének, Szubhnak, az omajjád Córdoba nagy befolyású asszonyának. Ajándékokat, például fűszereket, ékszereket, parfümöket vagy finom kelméket tároltak benne.
A 964-ben készült tárgy alig több mint 17 centiméter magas és 11 centiméter átmérőjű, elefántcsontból készült. Felületén növényeket, virágokat, állatokat és madarakat ábrázoló, bonyolult és finoman kidolgozott faragványok, valamint egy felirat található. Ez a műalkotás jól példázza, hogyan kerültek át keletről származó elemek, motívumok és a luxus al-Andaluszon keresztül a nyugati világba.
A 3D-s modell segítségével közelebbről is szemügyre veheti ezeket a gyönyörű díszítéseket.
Egy másik hasonló formájú, de a Bote de Zamoránál 100-szor nagyobb átmérőjű tárgyi emlék a szlovákiai Süvétén (Šivetice) található Antiochiai Szent Margit rotunda.
A Rotunda egy, a 13. század elejéről származó késő román stílusú téglaépület, amelynek belső átmérője 11 méter. A XVIII. században egy bejárati kapuval ellátott harangtoronnyal bővítették az épületet. Ez Közép-Európa egyik legnagyobb kör alakú román stílusú építménye, és Szlovákia egyik legfontosabb műemléke ebből a korszakból.
A 3D-s modell segítségével körülnézhet a rotundában, megfigyelheti az egyes téglák mállását, és még a körülötte lévő sírkövekre helyezett virágokat is láthatja.
Miért fontos az örökségi helyszínek 3D-s digitalizálása?
Ha eldöntötte, hogy mit digitalizáljon, még számos további szempontot kell figyelembe vennie. Milyen berendezést használjon a digitalizáláshoz? Hol van maga a helyszín, illetve hol van a szkennelésre szánt tárgy? Milyenek a fényviszonyok? Hogyan lehet érzékeltetni az anyagok textúráját?
Ezen és sok más okból kifolyólag egy fizikai tárgy vagy épület 3D-s modellé alakítása igencsak időigényes folyamat, ezért Európában jelenleg meglehetősen alacsony az ilyen típusú örökségek 3D-s digitalizáltságának szintje. A Twin it! kampányba való bekapcsolódás fontos lépést jelent.
Vegyük például a portugáliai Mafra Nemzeti Palotát. A palota Lisszabontól mintegy 30 km-re északnyugatra található. Az V. János (Dom João V) király által 1711-ben megrendelt építészeti együttes királyi palotát, bazilikát, kolostort, kertet és vadrezervátumot foglal magában.
Annak ellenére, hogy a Mafra Nemzeti Palota 2019 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján, 3D-ben nem digitalizálták jelentős mértékben, egészen mostanáig.
A luxemburgi Louvigny erőd is olyan helyszín, amely most első ízben lett digitálisan dokumentálva. Az építmény valójában egy különálló bástyával rendelkező redut (ideiglenes vagy kiegészítő erődítmény). A város alatt számos föld alatti alagút húzódik, amelyek közül néhány a 3D-s modellben is látható.
A helyszín az 1672–73-ban épült város erődítményeinek része volt. Nevét a spanyol Habsburg-hadsereg Louvigny tábornokáról kapta, aki XIV. Lajos európai háborúi nyomán megtervezte a város védelmének megerősítését.
Az erődöt 1869-ben rombolták le, miután az 1867-es londoni szerződés Luxemburg semlegességét és a luxemburgi erőd lebontását írta elő.
Ugyanezen a helyen áll ma a 20. századi Villa Louvigny a „Grand Auditoire”-ral. Az 1953. május 18-án átadott koncertteremből hangversenyeket közvetítettek, és próbateremként szolgált az 1933-ban alapított Luxemburgi Rádió/RTL Szimfonikus Zenekar számára. A Villa Louvigny a Société luxembourgeoise de radio et de télévision korábbi székhelye volt, és az 1960-as években kétszer adott otthont az Eurovíziós Dalfesztiválnak.
A Villa Louvignyt körülvevő táj városi parkként nyitva áll a nagyközönség előtt. A közönség most már 3D-ben is felfedezheti a Grand Auditoire belsejét.
Hogyan segíthet a 3D-s digitalizálás a kulturális örökség megőrzésében?
A 3D-s modellek lehetővé teszik mind az érdeklődő látogatók, mind a szakavatott kutatók számára, hogy a tárgyakat és a helyszíneket interaktív és részletes módon fedezzék fel, anélkül, hogy el kellene hagyniuk saját munkaállomásukat, és anélkül, hogy kárt okozhatnának, ami pedig még a gondos fizikai feltárás során is megtörténhet.
A kulturális örökséggel foglalkozó szakemberek számára a sérülékeny helyszínek és tárgyak 3D-s verziói lehetővé teszik állapotuk nyomon követését és a jövőbeli javítások prioritásainak meghatározását.
Ha bekövetkezik a legrosszabb, és az adott örökség elvész vagy megsemmisül, a kutatók és az ipari szakemberek, például mérnökök a 3D-s tartalom segítségével rekonstruálhatják.
Momjan várának romjai a horvátországi Momianóban, Isztria északi részén, egy elszigetelt sziklaormon emelkednek, amelyet minden oldalról meredek, mélybe nyúló sziklák vesznek körül.
A vár ma romokban áll. Mindössze egy négyszögletes torony, néhány körítőfal és a várba való bejutáshoz egykor használt felvonóhídrendszer maradványai maradtak fenn.
A legkorábbi ismert jelentések a várat az 1230-as évekre datálják. Az 1830-as években elhagyták, és állaga gyorsan romlott. 100 év leforgása alatt pompás szerkezete szétszórt rommá pusztult.
A 3D-s modell nagyban hozzájárul a középkori erődítmények kutatásához, segít megérteni a hasonló komplexumok használatát és építészeti fejlődését Isztrián és máshol is.
Építőanyagként a fa nem mindig állja ki az évszázadok viszontagságait. Ez a 18. századi faépület a litvániai Rumšiškėsben található Aristavėlė birtok része volt. Litvániában ez az egyetlen ilyen jellegű épület maradt fenn, amely ugyanakkor a barokk kor litván faépítészetének értékes példája. Fizikai lebontása és rekonstruálása már megtörtént, most pedig 3D-ben reprodukálták, hogy megőrizzék a jövő generációi számára.
Az épület díszes tetővel és faragott párkánnyal rendelkezik. Főhomlokzatát hat faoszlop tartja. A külső falakat sárgára festett, függőleges deszkák borítják. Az épület a litvániai hagyományos építészet és nemesi építészet közötti kölcsönhatást mutatja.
Az 1980-as években a kúriát a Litván Népi Élet Múzeumának adományozták. Abban az időben az épület teljesen lepusztult volt, egy részét még sertéstartásra is használták! 1987-ben szétszedték, és a múzeumba szállították, ahol tárolták, és végül 2010-ben újjáépítették.
Továbblépve egy még nagyobb helyszínre, a máltai Gozo szigetén található Citadella egészen a bronzkorig visszanyúló, gazdag történelemmel rendelkezik. Az évszázadok során a föníciaiak, a rómaiak, a bizánciak, az arabok, a normannok, az oszmánok, a franciák és a britek számára is jelentős helynek számított. A fennmaradt épületek nagy építészeti értékkel bírnak, és jó képet adnak az a késő középkortól a 20. század elejéig jellemző építészeti stílusok különböző rétegeiről.
Egy természet formálta lapos dombtetőn való elhelyezkedése miatt a hely évszázadokon át erődítményként működött, és körülötte város fejlődött ki. 1868-ban katonai létesítményként felszámolták.
Az évszázados elhagyatottság és a kőanyag fosztogatása romhalmazzá pusztította a Citadellát, elfedve a fénykorában népes erődített város múltját. Gozo 3D-s rekonstrukciója segítségével a mai látogatók megérthetik a Citadella méretét és történelmi jelentőségét.
Hogyan tudják a 3D-s modellek kiemelni az alulreprezentált történelmi előzményeket?
Az erfurti nagy zsinagógát 1884-ben nyitották meg. Siegfried Kusnitzky építész tervezte, 500 hívő befogadására volt alkalmas, és mérföldkövet jelentett Erfurt német-zsidó történelmében. A 350 éve kitiltott zsidóságnak csak a közelmúltban engedélyezték, hogy Erfurtban letelepedjenek. A lakosság olyan gyorsan nőtt, hogy a meglévő zsinagóga már nem felelt meg az igényeknek, ezért újat építettek.
1938-ban a németországi náci uralom idején a novemberi pogromok során lerombolták. Ez a 3D-s rekonstrukció hozzájárul a zsidó élet kulturális gazdagságának történelmi tudatosításához.
Másik, hasonló történelemmel rendelkező építmény a Wiesbadenben található régi zsinagóga, amely a város öt zsinagógája közül a legnagyobb volt. A Phillip Hoffmann építész által tervezett épület a Michelsberg kerületben helyezkedett el. Az 1860-as években épült, és az 1938-as novemberi pogromok során szintén lerombolták.
Mindkét 3D-s modell lehetővé teszi a látogatók számára, hogy bejárják és megismerjék ezeket a történelmi és vallási szempontból jelentős épületeket. Az 1938-ban elpusztult öt wiesbadeni zsinagóga közül ez az egyetlen, amely 3D-s rekonstrukcióként megtekinthető.
A nők művészetekhez, kultúrához, történelemhez és társadalomhoz való hozzájárulását is gyakran alulreprezentálják. Bár a nők történetei és tapasztalatai gyakran a társadalmak középpontjában állnak, az archívumokban és gyűjteményekben még sincsenek kellően reprezentálva.
Például nagyon kevés őskori női ábrázolás létezik, de a brassempouyi Vénusz, amelyet most 3D-s modellként ábrázoltak, ezek közé tartozik. Négy másik, mamut elefántcsontból készült szoborral együtt 1894-ben Édouard Piette és Joseph de Laporterie fedezte fel a franciaországi Brassempouy (Landes) Pápa-barlangjában.
A mamutcsont rendkívül törékeny anyag, ezért hihetetlen, hogy ez a fej a 34 500–25 000 évvel ezelőtti gravetti-korszakból gyakorlatilag sértetlenül fennmaradt. A finoman vésett részletek hosszú, kecses nyakat, háromszögletű fejet mutatnak széles homlokkal és hegyes állal, amelyet fonott hajként, kagylóhálóként vagy akár csuklyaként értelmezett „frizura” keretez.
Időben Egyiptom 21. dinasztiájához ugorva (i. e. 1069–945 körül) ez a szarkofágban elhelyezett belső koporsó Belgiumban, a brüsszeli Királyi Művészeti és Történeti Múzeum egyiptomi gyűjteményében található.
A koporsót egy nőnek szánták – a koporsó lábánál lévő felirat szerint az elhunyt Ámon (az istenek királyaként tisztelt egyiptomi istenség) dalnoknője volt, de a neve kimaradt a feliratból. A koporsón található dekorációk az egyiptomi temetkezési szokásokkal kapcsolatos jeleneteket mutatnak be.
Az ábrázoláson Ámon dalnoknője kiállja szíve mérlegelésének próbáját, és felajánlja magát a túlvilág őrzőinek. A túlvilágon Ba (lélekmadár) kíséri őt, amikor a faistennő és a tehénként megjelenített Hathor istennő (a nekropolisz védelmezője) előtt hódol.
Az 1930-as években Belgiumot „az egyiptológia fővárosaként ” emlegették, és az egyiptomi történelem magyarázata és megismertetése iránti érdeklődés máig fennmaradt. A 3D-technológia megőrzésre és kutatásra való felhasználása lehetővé teszi, hogy az adott örökséget a lehető legtartalmasabban tárjuk fel és megismertessük azokkal az örökségi közösségekkel, amelyekhez tartozik.
Hans Christian Andersen meséje, A kis hableány 1837-ben jelent meg, 1909-ben pedig Koppenhágában a történetből készült balett előadására is sor került. Nem sokkal ezután jött két dán szobor, amelyeket a sellő-téma egyesít, de értelmezésükben eltérnek egymástól.
Az első Edvard Eriksen ma már híres, hagyományosan nőies és csábító 1913-as szobra volt, amely a koppenhágai Langelinie tengerparti sétányon található. A második Anne Marie Carl-Nielsen 1921-es szobra, amely a dán vitalizmus és általában a dán szobrászat történetének jelentős alkotásává vált.
Anne Marie Carl-Nielsen sellője sikollyal, nyitott szájjal és tágra nyitott nagy, halszerű szemekkel köszönti a világot. A sellő kétéltű lény: felső teste ember, alsó teste hal – halfarkát stilizált halpikkelyek borítják. Anne Marie Carl-Nielsen sellője mintha élne, életkedvet és belső erőt mutat, ugyanakkor a kétségbeesést és a veszteséget is jelképezi.
A szobornak számos változata létezik. Az 1921-ben öntött bronzszobor a Dán Nemzeti Galériában látható. Egy másik öntött változatot 2009-ben a koppenhágai Dán Királyi Könyvtár előtt állítottak fel. Az eredeti gipszmodell a Carl Nielsen Múzeum tulajdonában van, és az odensei Funen Művészeti Múzeumban látható.