Kiállítás
Jean Monnet 1888-ban született. Életét és munkásságát Európa egységének szentelte. Ma az európai integráció központi alakjának tekintjük. A családi konyakkereskedelmi vállalkozásban kezdett el dolgozni, de az első világháború alatt hamar megtalálta a helyét olyan szervezeteknél, amelyek az antant hatalmak beszerzéseit és szállításait koordinálták. Rátermettsége miatt később kinevezték a Nemzetek Szövetsége főtitkárhelyettesének, majd nemzetközi bankárként folytatta pályáját. 1940-ben az újabb világháború kitörésével egy francia–angol szövetség létrehozását kezdeményezte, hogy a két ország teljes egységfrontot képezzen a nácik ellen. Bár ez a terve nem valósult meg, Monnet folytatta a küzdelmet a demokráciáért, mégpedig Washingtonban, a Győzelem program élén.
1945 után a francia tervezési hatóság élére került, és így az ország újjáépítését szolgáló nemzeti modernizációs és fejlesztési terv koordinátora lett. Az volt a szilárd meggyőződése, hogy csak az európai nemzetállamok gazdasági közeledése garantálhatja a jólétet és a biztonságot Franciaországban. A hidegháború hirtelen elhatalmasodásával ráeszmélt, hogy kizárólag az alapvető ágazatok mélyreható integrációján keresztül teremthető valódi szolidaritás Európa népei között, mert azzal funkcionálisan egyesül Európa. Ez fektette le a „Monnet-módszer” alapjait: kis lépésekkel egymáshoz közeledve haladni együtt, nemzetek felett álló testületekre bízva bizonyos nemzeti hatásköröket. A módszer sikere a hajthatatlanságban, a meggyőző erőben, a közös érdekek együttes képviseletében és a rendkívüli szervezőkészségben rejlett.
1950-ben Monnet azt javasolta a francia külügyminiszternek, Robert Schumannak, hogy a nyugat-európai országok fogják egyetlen rendszerbe szén- és acéliparukat, és állítsanak fel egy közös főhatóságot, amely közvetlenül és függetlenül el tudja látni e stratégiai fontosságú ágazatok felügyeletét. Az volt az elgondolás, hogy mivel a Főhatóság mindenki érdekeit egyaránt képviseli, ténylegesen le tudja szerelni az önös célú nemzeti törekvéseket. Az erőforrások egyesítésével és a két iparág közös felügyeletével Franciaország és Németország között a háború „nemcsak elképzelhetetlen, hanem gyakorlatilag is kivitelezhetetlen lenne” – állt a tervben. Így nem ismétlődhetnének meg azok a borzalmak, amelyeken épp csak túljutott Európa. Az álom 1951-ben, az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) megalakulásával vált valóra. Monnet számára ez volt a legelső lépés egy „Európai Egyesült Államok” irányába.
Az ESZAK luxembourgi Főhatóságának első elnökeként Jean Monnet elkötelezetten képviselte az Európai Védelmi Közösség ügyét abban a reményben, hogy egy új politikai formáció részeként létrejön majd egy közös európai haderő. Az ügy azonban elbukott, nem kis részben amiatt, mert Franciaország nemzeti szuverenitásának csorbítását látta benne. Monnet ekkor lemondott tisztségéről, ám 1955-ben létrehozta az „Akcióbizottság az Európai Egyesült Államokért” nevű szervezetet, és ott folytatta küzdelmét. Az Akcióbizottság politikai és szakszervezeti vezetőket hozott össze, és több mint 20 éven át volt Európa politikai, gazdasági és pénzügyi egységének legfőbb szószólója. Monnet-nak nagy szerepe volt abban, hogy létrejött az Európai Atomenergia-közösség (Euratom), Nagy-Britannia az Európai Közösségek tagjává vált, és megszületett a közös európai pénznem. Támogatta azt is, hogy Európa állam- és kormányfői Európa összes polgárának érdekeit képviselve együtt ülésezzenek. 1974-ben létre is jött az Európai Tanács. Jean Monnet 1979-ben halt meg, mindössze pár hónappal azelőtt, hogy sor került az általa oly hőn áhított legelső európai választásokra.
