Így alakítjuk Európát
Európa határainak kiszélesítése: az 1990-es évek
Egy újragondolt Európa jövőképe
Egy újragondolt Európa jövőképe
A belső határok nélküli Európa építése az 1990-es években újabb bővítéssel, az egységes piac létrejöttével, a belső határellenőrzés nélküli utazással és az euró bevezetésével folytatódott. Hogyan reagáltak e változásokra a szavazók?
1994: Új Európa, új Szerződés
Az előző választások óta Európa határai mentén felismerhetetlenné vált a világ. Németország újraegyesült, miközben a Jugoszlávia felbomlása nyomán keletkezett feszültségek elhúzódó háborúkhoz vezettek.
A berlini fal 1989. november 9-i leomlásában jelentős szerepe volt az újonnan megalakult kelet-német civil szervezetek békés tüntetéseinek és tiltakozó felvonulásainak. A békés forradalom sorsfordító események láncolatába illeszkedett, a lengyelországi Szolidaritás mozgalomtól és a magyarországi páneurópai pikniktől kezdve a csehszlovákiai bársonyos forradalmon és a „Balti láncon” át egészen a véres eseményekbe torkolló romániai forradalomig. Az emberek Közép- és Kelet-Európa-szerte az utcákra vonultak, hogy békésen és együttes erővel kiálljanak a demokráciáért, a mozgásszabadságért és a jogállamiságért.
Az EU-n belül folytatódott az integráció. Életbe lépett a mérföldkőnek számító Maastrichti Szerződés, amely egyértelmű szabályokat állapított meg az akkor még csak tervként létező közös valuta, valamint a kül- és biztonságpolitika és a bel- és igazságügyi együttműködés tekintetében. A Parlament az együttdöntési eljárás bevezetésével még nagyobb szerephez jutott a döntéshozatalban. Ezenfelül a Szerződés rögzítette, hogy a Parlamentnek jóvá kell hagynia az Európai Bizottság biztosi testületének tagjait, mielőtt az hivatalba lépne.
1993-as elindulásakor az egységes piac 12 tagállamot foglalt magában, elősegítve az emberek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgását ezekben az országokban. Ma már az EU mind a 27 tagjára, valamint Izlandra, Liechtensteinre, Norvégiára és Svájcra is kiterjed.
Az uniós polgárok első alkalommal szavazhattak a lakóhelyük szerinti országban akkor is, ha nem rendelkeztek az adott ország állampolgárságával. A tény, hogy a polgárok lakhelyüktől függetlenül gyakorolhatták demokratikus jogaikat, újabb lépést jelentett a valódi európai demokrácia felé vezető úton.
1999: A határok lebontása Európában
Ausztria, Finnország és Svédország választópolgárai első alkalommal járultak az európai szavazóurnák elé.
1999 márciusában az Európai Parlament nyomására lemondásra kényszerült a Jacques Santer vezette Európai Bizottság.
1999 májusában hatályba lépett az Amszterdami Szerződés, amely egyszerűsítette és kiterjesztette az együttdöntési jogalkotási eljárás alkalmazását, és a Parlamentet számos területen a Tanács társjogalkotójává tette. Eközben zajlottak a kelet-európai bővítés előkészületei.
1995-ben hatályba lépett Schengeni Megállapodás az első hét aláíró országban – Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Luxemburgban, Hollandiában, Portugáliában és Spanyolországban. Az utazók ettől fogva útlevél-ellenőrzés nélkül közlekedhettek ezen országok között.
A választókat leginkább érdeklő témák ebben az időszakban a foglalkoztatás, a kábítószer és a bűnözés elleni küzdelem, valamint a környezet- és a fogyasztóvédelem voltak. A koszovói válság szintén a nyilvánosság figyelmének középpontjába került.