Csillag születik

A művészethez hasonlóan a populáris kultúrában is erőteljesen megfigyelhetők a migráció nyomai. A zenei világ, a film- és szórakoztatóipar számos híressége bevándorló.

Az 1930-as években Hollywood vonzotta a világ minden tájáról érkező ambiciózus színészeket és színésznőket. Kevesen lettek azonban olyan sikeresek, mint Greta Garbo.

Greta Lovisa Gustafsson egy idénymunkás lánya volt, aki egy stockholmi nyomornegyedben nőtt fel. Színházi tanulmányai végeztével és első svédországi sikeres szereplését követően Mauritz Stiller filmrendező adta neki a „Garbo” nevet, szerződést is biztosított számára a Metro-Goldwyn-Mayer filmstúdiónál. Hollywoodban Greta rejtélyekkel teli tündéri bája egyaránt meghódította a stúdióvezetők és a közönség szívét. Az akkori idők egyik legragyogvóbb csillaga lett, megszerették őt hősies és gyakran botrányos szerepei miatt (Mata Hari, 1931; Queen Christina, 1933). Több évtizednyi filmszereplés után Garbo New Yorkba vonult vissza, ahol 1990-ben hunyt el.

A lengyel filmrendező, Krzysztof Kieślowski szintén nagy névnek számított a filmiparban. Kieślowski mindig is egyéniség volt, így pontosan, értette mit is jelent migránsnak lenni. Gyermekkorában a család az édesapja egészségügyi problémái és a II. világháború jelentette fenyegetés miatt Kelet-Lengyelországban vándorolt egyik helyről a másikra. Ebben az összefüggésben a Kieślowbow utolsó rendezői évei ugyanolyan fontosak, mivel művészeti aktivitása az 1980-as és 1990-es években elsősorban Franciaországban bontakozott ki. Az országhatárok és a költözködések azonban nem befolyásolták küldetését: tökéletes művészi szabadsággal készített kiváló műveket a hétköznapi életről.

Hófehér mosolyával, szúrós tekintetével, ápolt hajával és stílusos öltözködésével ez a férfi erőteljesen Rudolph Valentino-ra emlékeztetett. Ám Carlos Gardel saját jogán vált világhírű művésszé.

Toulouse-ban Charles Romuald Gardès hajadon takarítónő gyermekeként született, gyermekként megbélyegezték törvénytelen származása miatt.

A jobb élet reményében édesanyja 1893 elején Buenos Aires-be hajózott vele az SS Don Pedro fedélzetén. Carlos országos hírnevet szerzett magának tangó énekesként. Miután több mint 10.000 példányban kelt el a „Mi noche triste” című száma, Dél-Amerikában és Európában turnézott, és filmszerződést írt alá a Paramount Pictures filmstúdióval. Kiváló énekesi képességeit a Cuesta abajo (1934) és az El día que de Quieras (1935) című filmekben is megcsillogtatta.

Inez Lauder Maclaren is azért hagyta el skóciai otthonát, hogy előadóművészként az Egyesült Államokban szerezzen hírnevet és vagyont. Első zenei sikereit új otthonában, Chicagóban érte el. Ugyanakkor legnagyobb sikereit Spanyolországban érte el: „A Jenkii” becenevet, angol-amerikai akcentusának köszönhette. Számos újonnan nyílt éjszakai bárban lépett fel, első osztályú helyeken, ahol kötelező volt a frakk és a pezsgőfogyasztás. Az amerikai mozi által népszerűvé tett „amerikai életmód” bűvöletében, “A Jenki” skót leányból a varieté nemzetközi csillaga lett.