Hagyományok keveredése

Manapság a világ fővárosainak nagy részét igazi metropoliszok alkotják: nemzeti, vallási és kulturális közösségek darabkáiból állnak össze, a vallási és kulturális közösségek egymás mellett élnek, megosztják és kicserélik egymással hagyományaikat. Új zenei trendek, egzotikus ételek, pazar ünnepek: a gazdag társadalmi választék remek lehetőséget kínál arra, hogy megkóstoljunk, megszemléljünk, meghallgassunk és megtapasztaljunk "mindenből egy kicsit" akár napi szinten.

Aligha képzelhető el változatosabb kultúra a londoninál.

A világ egyik legkülönlegesebb városát, 40%-ban bevándorlók lakják, akik 300 különböző nyelven beszélnek. 1948-ban a HMT Empire Windrush utasszállító hajó érkezése után jelentős számban telepedtek le karibi közösségek a városban: Jamaicából több mint 1,000 utast szállított a hajó. A képen látható Sunset Club a Soho-ban kiemelt fontosságú hely volt a közösség számára, lehetővé tette, hogy más londoniakkal találkozzanak a bevándorlók. A klub híres volt arról, hogy egészen a hajnali órákig szólt itt a jazz, és széles körben hírnevet szerzett azzal is, hogy itt lépett fel először Nagy-Britannia első dobegyüttese.

Az erős migráns közösségek gyakran uralják a kerületet, amelyben létrejöttek, amit például az „Irishtown”, a „Little Italy” és a „Chinatown” becenevek igazolnak.

Az első kínai negyed az 1830-es években Liverpoolban alakult ki, ahol a bevándorlók kontinensek közötti kereskedelmet alakítottak ki. Később kínai negyedek jöttek létre Londonban, Manchesterben, Párizsban, Amszterdamban, Hágában, Berlinben, Antwerpenben és San Franciscóban. Bár ezek közül néhány városnegyedben kínai stílusú templomokat és bejárati kapukat találunk, nem mindig vannak építészeti jellemzőik. Inkább bizonyos típusú vállalkozásoknak, éttermeknek és üzleteknek adnak otthont. Manapság a kínai negyedek nagy valószínűséggel összázsiaiak és nem pusztán kínaiak, azokat a turistákat és ínyenceket vonzzák, akik az eredeti ízeket kedvelik.

Az Egyesült Államokban élő litvánok a kulturális kezdeményezések révén kapcsolódnak az anyaországhoz, nem tömörülnek konkrét városnegyedekbe.

A litván diaszpóra történetének kulcsfigurája Alexander Mykolas Rackus, érme- és bélyeggyűjtő, etnográfus, kurátor, művész és orvos egy személyben. Kaunas közelében 1893-ban született, 1910-ben emigrált az Egyesült Államokba, ahol orvosi képzésben részesült és sebészi végzettséget szerzett. Rackus különböző kulturális szervezetek tagja volt, és részt vett a litván kiadványok szerkesztésében és nyomtatásában is. 1917-ben a chicagói Litván Érmegyűjtő és Történelmi Társaság tagja lett. Ugyanakkor magángyűjteménye messze túlmutatott a numizmatikán, több ezer kiadványt, zászlót, jelvényt, egyenruhát és fotót tartalmazott, melyek mind a litván-amerikai kulturális élettel álltak kapcsolatban. Ez a plakát az Egyesült Államok Litvániai iránti elismerését fejezi ki, közepén egy litván múzeum és egy szabadságharang látható (Amerika ajándéka Litvánia számára) az alsó sarokban a két nemzet elnöke figyelhető meg.

A kultúra, a hagyományok és a nyelv segítségével a romák – egy Európában és Amerikában élő hagyományosan vándorló népcsoport – világszerte erős közösségeket alkotnak, különösen Kelet-Európában.

Szerbiában és a Balkánon számos roma csoport él, mindegyikük saját szokásokkal, hagyományokkal, nyelvjárással és vallással rendelkezik. Az eltérések abból fakadnak, hogy a roma nem elszigetelt társadalmi és kulturális népcsoport: egyaránt tartoznak a saját közösségükhöz és a lakhelyük szerinti nemzetállamhoz. Ennek ellenére a közösségek közös történelmi gyökerekkel és nyelvi háttérrel rendelkeznek, és egyes kulturális vonásaik között átfedés van.

A Vranje (Dél-Szerbia) területén élő romák fő ünnepei a Vasilika és a Đurđevdan. A szerbek is ünneplik a Đurđevdan-t, a romák mégis hozzátették ehhez az ünnephez saját különleges megközelítésüket. A Vasilika eredeti roma ünnepnek tekintendő, és ezért kulturális identitásuk létfontosságú eleme.